Corpus scriptorum historiae byzantinae Theophylacti Simocattae Historiarum libri octo

발행: 1834년

분량: 367페이지

출처: archive.org

분류: 미분류

311쪽

του ἰλlου ἀπὸ σημεtistis δυο Ῥωμαίων ποιησαμένων χάρακα, τουτω δῆτα τω χώρω στρατοπεδειονται. Οι δἐ Ἀβαροι Ου μετε- φοίτων τον τόπον, ἐνθα τῆ προτεραία τὰς διατριβας ἐποιησαντο. μεσουσης δε τῆς νυκτός, ἐν προπήματι προθεόντων τινῶν ἐπιλέκτους ὁ στρατηγὸς συμφραξάμενος, ἐν ἀπορρήτου διαφυγεῖν Sαυτοῖς ἐγκελευεται. εῖτα ερ ἐωθινου ὁ Κομεντίολος τψ σι πώς ἔπος εἰπεῖν ἐνοπλισάμενος κατειρωνευετο in ἀπὸ τεττάρων --μεων κυνηγετεῖν. διά τοι του ro, fi nod εῖχε, τὴν ἀπόδρα- οιν ἐποιεῖro. η χρυ τolνυν μεσούντος Mς ὲ ννοιαν τῆς Κομεντιόλου ανοίας τὰ στρατόπεδα γlνεται, καὶ του στρατηγου καταν Iovoηκότα τας φροντίδας, προς φυγὴν μετατεθέντα, τὸν γείτονα διεπεραιώσαντο ποταμόν, καὶ ἀποδιδράσκουσι μετά τινος ἀ-- 183 σμίας μεγίστης τεσσαράκοντα σημεῖα dnὸ του χάρακος. ἐπεὶ δὲ ἀνηγεμόνευτος ἡ ἀποφοίτησις ην, μεγίστοις περιπέπτουσι φόβοις. οἱ δε βάρβαροι κατόπιν βαδίζοντες τὸν λεγόμενον γατρὸν διεν - 15ξαντο ποταμόν. ἐπιθεμένων το υν τῶν noλεμων ' μαίοις, τὸ ὁπλιτικὸν απορία και δέος μετήσχετο. γίνεται τοίνον ἡ ν γῆ κραταιὰ τῆς Ῥωμαων πληθυος. εντεύθεν Οἱ βύρβαροι τὰ ἐχυρώματα τῶν διαβάσεων περικάθηνται κλεισουρας τῆ πατρυῬωμαῖοι φωνῆ ἀποκαλεῖν ταυτα εἶ ίγασιν. ἀτὰρ αναιροῖνται mτῶν ' μαίων πολλοί επεὶ δε ὁ νος τοῖς Ῥωμαίοις ἐν διαρκής, τὸ ὁπλιτικὸν συστησάμενον φάλαγγα ἐξωθεῖται βία τὸν βάρ B βαρον. οἱ τοίνυν ωβαροι τῆ ρυμη τῆς ἐπιθέσεως ἀποφοιτῶσι τῶν διαβάσεων. ουτω μεν ουν οἱ Ῥωμαῖοι μεγάλοις κινδυνοις τῶν παρόδων αντιλαμβάνονται. ὁ δε Κομεντίολος ἀσχημου puri rari. μετατιθέντα ΙΡ. tuantur. olo terela ablato, Romani duobus ab hoste milliaritiis in e

stra sua redeunt. Abarea loco hesterno non excedunt. nocte alta, spe Cie quorundam praecurrentium dux quibusdam delectis et armatis, clam tu i uti sugam arripiant. mane, ut brevia sim, serro instriactu enationem instituturiam ae post 4 intillaria simulat, atque ita summa celeritate meridie milites Contentiolii amentia perspeeta toFiistioitibus quo intelleola, dantes se in pedes numen traiiciunt, consum neque m xima quadraginta millia passuum a castris sugitanti quod autem duco carebant, metu ingenti tenebantur. barbari se luentes Iairum amnem transeunti hoste instante, Roniani et formidine et consilii inopia conflictati, fugam summo conatu persequuntur. tum harbari triuisitus Inuntiamenta, quas patria lingua clausuras Romani appellare consueverent, mrcumsident. magno Romanorum numero interserio, iuisitea praesidiarii in phalangem densati vi barbaros pellunt. Abares adversus vim tantam impares transitum deserunt, quem Minant auri pinelio recuperanti C r

312쪽

ΗISTORIARUM VII. 14. 15.

προς τὰ Βρι περα παραγωσαι, κροι τοῖς Πυλαις προσομιλησας του αστεος τὸ ςίου εἰσόδου τυχεῖν καὶ θερμοῖς τύασιν ἀπορρου - σθαι. οἱ di αστοὶ ωβρεσι καὶ λίθοις τυν ἀπομορον στρατηγον ἀπεnέμποντο. o- μεντ&λος ἐπι τὰ τεἱχη γίνεται τὰ μακρά.5 οἱ di βάρβαροι κατὰ μικρὸν των Ῥωμαίων εἰς τουπίσω τραπέ- των ἐπὶ τὰ Θρι περα παραγίνονται, την τε πόλιν ἐπόρθησαν, καὶ τον Ἀλεξάνδρου ναυν του περιφανους ἐν τοῖς μάρτυσι του παμφάγτ πυρὶ κατηνάλωσαν. τόν τε τυφον του μάρτυρος ευρηκότες ἀργιρω περιρρεόμενον ἀνοσίως σκυλευουσι, καθυβρι-

10 usi τε τη εκβολη καὶ τὸ σῶμα το ἐπὶ του τxμβω ἐγκεφενον, καὶ

λίαν ἐπι ταῖς νίκαις ωφαυχενιζόμενοι ταῖς ευωχίαις καταστιβα-

15. Ἐν ταυταις τοιγαρουν ταῖς ημέραις το κατὰ πάντων των ἐθνῶν κράτος αυτου ὁ ημέτερος πιστουμενος ' συυς, καὶ Is εἰς κληρονομίαν τε παρὰ του πατρὸς την οἰκουμένην λαβὼν κατάσχεσίν τε τὰ πέρατα της γης, ουδυμῶς τω πιγανου ὐμάρτυρον την εαυτου βασιλείαν παρηκεν. ἀθροα γὰρ επιφοιτησει λοι- μου τὰ των βαρβάρων πληθη , καὶ ην αἰτοῖς τὸ. κακὸν απαραὐτητον και σοφισματος ουκ ἀνεχόμενον. εἰσnρύττεται τοιγαρουν Dedo λαγῶνος, ἀνθ' ων Αλ ανδρον ητιμάκει τον μάρτυρα, ἀξιο- 'λόγοος ποινάς ' επτὰ γὰρ παῖδες αυτ ρ βουβῶσι περιτυγχάνουσι θερμη τε ραγδαλ τινὶ καὶ φλογώδει, και ἐν ημψr μια τον τοδεκαταλυουσι βίον. ουτω μεν Ουν ὁ παγῶνος δυστυχῶς ευτυχεῖ τὰ επινίκια ' αντὶ γὰρ nu/ώνων καὶ ανάτων και υμνων καὶ κρώ- P 184

mentiolus foedo su ena Drietipsa venit; ad moenia urbis eor-pua calida abluendum introitum nasitati cives imbellem ducem contum liis et lapidibus abigunt. ita ad , longum murem discessit. barbari, ut Romani recesserent, paulatina Drigi pera procedunt, urbem capiunt, Redem Alexamiri martyris incliti incendio absumunt, eiusque monumentum argento oritatissimum nesarae spolianti quin etiam corpus inde iri signi sime eliciunt, mirificeque victoria elati ad eonvivandum thoria dia

cusabunt.

15. Bis Itaque diebus dominus noster, qui a patre imperium

in omnes gentes, et in hereditatem orbem terrariam In possessionem terminos teratae Recepit, regnum suum Chagano nequaquam intestatum 4 e voluit. passim quippe immissa pestilentia barbaros delevit, eratque malum indeprecabile, nec ulla medicina quantumvis sollerter excoguatae arabile. itaque a Chaeano ob Alexandrum martyrei, tam ignominiosutractatum poena commerita exigitur. nam septem eius filii peste ingui-- uaria corripiuntur, caloreque vehementi igneo plane, et uno simul die extinguuntiir. ale Chaganus in victoriis suis infeliciter felix fuit. nam pro Paeanibus et canticia et hymnia et maninam plausibua et

313쪽

των χειρων καὶ συμφωνίας χορῶν καὶ γέλωτος κυματιζοντος νοος εῖχε καὶ δάκρτα καὶ πώ ἀπαρηγόρητα καὶ ζημίαν ἀνυn μόνητον. ἐβάλλετο γὰρ υπὸ στρατευμάτων ωπίλων, και φω

Eoμεντιόχου τοίνυν εὶς τὸ βασίλειον ἐν μησαντος ἄστυ soννενδημοῖσιν αυτου καὶ οἱ θόρυβοι, καὶ του θρυλλω κλυδωνιζομένης της πόλεως εζωγραφοῖντο ταῖς ἐλαίοιν οἱ κίνδυνοι, τε φαντασια τὰς ἀπαισίους τυχας ἄπας θρη γ όρως ώνειρατρούετο.

ἐς τηλικουτου τοινον κακου τὰ των Βυζαντίων ἐχώρει, ώς κήτην Ηρώπην καταλιπεῖν αν δοκιμάζειν αυτους κάὶ προς τὴν Io B σῶν μεταφοιτῶν πρός τε χαλκηδόνα noιησασθαι 'μετάσται σιν. η-Xαλκηδὼν πόλις καθέστηκεν εἰς τὸ ἀντιmέραν του βασιλείου πολίσματος. ἐνομίζετο γὰρ ὁρμητηριον ευθετον υπεῖναι

τοῖς Βυζαντίοις η χαλκηδών. ὁ di αυτοκράτωρ τους σωματοφύλακας ἀναλαβών, ους ἐξ-Ulτωρας Ῥωμαῖοι ἀναγοράουσι, Is καὶ τὸ ὁnλιτικὸν συλλεξάμενος τὰ μακρὰ διεφρουρησε τευη.ωnην δι αυτου καὶ ἐκ των δημων των ἐς Βυζάντιον nλείστη cinό

nρὸς τὸν παγανον πρεωβεων ἐκπέμψασθαι. ὁ δἐ βασιλευς προκαλεσάμενος τὸν 'Αρμάτωνα πρέσβυν χειροτονει, καὶ cς τὸν m

γανον ἐξέπWιψεν. ὁ μἐν- ιρμάτων εἰς τὰ φι περα γίνε-C ται, πληθη δώρων ἐπιφερόμενος. ὁ ὁι παγῶνος τὰς παρούσας

τύχας κατοδορόμενος ἐθρηνει ἀσχέτως τὴν unoMλην των ωιῶν

την τε των δυνάμεων λτμην. δέκα δἐ ημέρας ἐνδιατρίψας ὁ

iloniam numeris et risu effusissimo lamenta et lacrimas, luctum nulla consolatione sanabilem et iacturam intolerandam adeptus. t. percussus t enim angelorum exercitibus I et cum plaga esset aspectabilis, aciestii en illa visu contingi non potuit. Cornelisiolum urbem imperatoriam ingredientsin mimores comitati sunt, tumultuque eatu pervaὸeme metus sutiira pericula depingobat 3 et unusquisituo adversae fortunae imagines animo repraesentans, etiam vigilans soniniabat quodammodo. eo igitur malorum res Byzantina delapsa est, de Europa deserenda et Asia atque Chalcedone in lenda cives serio cogitarem. est autem Chalcedon e regione Byzantii, quae 'itandae tempestati imminenti portus fore accommodatus videbatur. imperator cogit milites, quos cum custodibus corporis sui Romani excubitores cant et maxilua parte civilim Byzantiorum ad longum murum ab hostibus tuendum mittit. octavo die senatus Caesarem de legatis adnum mittonitis hortatur; qui nccito Hariuatoni eas partes mandat. Hur-Inaton multis cum muneri,is Drigi pera venit. Chaganiis praesentes lar- tui as lamentans, amissionem filioritin pestiserumque copiarum exitium im- melino dolore prosequitur. decem ciebus ibi postus, Harmaton conve

314쪽

BISTORIARUM VII. 15. 16.

. . rum o πρέσβυς ῶς τὴν του βαρβάρου σκηνήν. ὁ μεν ο οῦν πρέσβυς λόγοις ηπίοις κολακει ει τον βάρβαρον ' o δἐ λαγῶνος ο δυσανασχέτως εἶχε τὰ βασιλικὰ κιααδ ασθαι δῶρα, μονονουχὶ τὸ τῆς τραγουδίας ἐπιφθεγγομενος ἐχθρῶν ωδωρα δῶρα κουκδν σιμα. V καὶ ροῶν ὐ πρέσβος nλείστοις λόγοις χρησάμενος πείθει τιμηθῆναι τοῖς δώροις τὸν βάρβαρον. di xστερα- τὴν DHρήνην ὁ βάρβαρος σοστησάμενος πρὸς τὴν ει ει ξιν ἔβλεπεν, Μαὰ φασκε δἐ ὁ λαγῶνος ἐπὶ λqεως τάδε - κρίναι o θεὸς ἀνὰ μέσον Μαυρικίου καὶ ἀνὰ μέσον μένου, ἀνὰ μέσον Aβάρων καὶ ἀνὰ

μέσον Ῥωμαων. V κατητιῶτο γὰρ αυτοκράτορα τὴν εἰρήνην --λεῖσαι. -κ απὸ δἐ τρόπου τὰ ρήματα ' τψ οντι γὰρ οι Ῥωμαῖοι παραχαράκται τῆς Uρήνης γενόμενοι καὶ του πολέμου δημιουργοὶ 15 τοῖς προηγορευμένοις περιπίπτουσιν ἀτυχήμασιν ' τῶν γὰρ κακῶν ἐν ξεων τὰ ἀποτελευτήματα χαλεπὰς τὰς ἐπιφανείας παρέχεται. V 266 διομολπι&αι ει Ῥωμαίοις καὶ Ἀβάροις ὁ Ἱστρος μεοίτης, κατὰ

di Σκλώβηνῶν ἐξουσία τὸν ποτυμὸν διανήςασθαι. ἐπεντοενταεδι καὶ 9λλαι ει κοσι χιλιάδες χρυσῶν ταῖς σπονδαῖς. ἐν τουτοις

π)ῆτα σβάροις κα Pωμαίοις ὁ πόλεμος πέρας ἐλάμβανεν. 16. κατὰ τουτον δὴ τὸν ἐνιαυτὸν τὴν Αἰγυπτιακὴν P us ἐπαπότ α m si διανυοντος πρὸς τοῖς ρ ροις του μίλου πυρυδόξων τινῶν ἐπιφάνεια γίνεται. ἐδέησε γὰρ τὸν ἐπιβεβηκότα τῆς τῶν Αἰγυπτίων αρχῆς ἀ*ικέσθαι λι τὸ λεγόμενον

Hunci mplam impetrare non potulit erat quippe dolor vineuiens, ut

vixi. nee levaridae mi illati ulla via inuovo apparebat. die duo lemnit in ta rnae suae latri, luetine, tinninmmouo leni ae placida oratione d mulcet. Chaganus imperatoria dona suscipere gravatur, tantum non illud. tragoedia oecinens, hostium dona non dona, nec utilia sunt.' is dein multis vel qua eum legatus permovet ut so donia eoli patiatur. postridis Deo fimnata domum redit. haee ad vertrum eo auecinenter iudica, dinis, inter Mauricium et C aganum, Inter At area et Romanos. cumbat enim imperatorem reptae pacis, nee menti eluitur et re vera nam tu. Romani paeo malo oonservata et linito irritato. praedicina albi et M a emebant. Etenim principia non tinna perii letum exitu concludunturi ex pacto autem Ister ad Romanoraim Abaria mea. finea diriniendo. Monstituitur . et potestas eiu ea, eontra Selavos ira terendi conceditur. Praeterea dentu, vicena aureorum millia antea pactia adduntur. atquiboe modo Milum inter Abaros et Romanis prostigatum esti 16. Hoc anno Mena Aegrpia praeseeturam gerente in Nilo flumino mira quaedam, et inopinain appariterunt. nam cum praesectus hic talauum A d pti, qui a noua aleat eati Delta nomen a vit, ne tit --

315쪽

TITOPHYLACTI

γίγασιν ἐμφερης, τὸ βλέμμα ὁργυς, την κόμην επίζανθος με-5

B μιγμένην τινὶ πολια, την παρειὰν τοῖς ευσωματουσι καὶ προς τὰς παλαίστρας γενομένοις Παρεοικως, την φυαν τοῖς ναυτικοῖς

εμ τερης, ευστερνυς, τa νῶτα ηρωὶ κός, τους βραχίονας ἰσχυούς. υλλὰ μέχρι της κυστεως την ιστορίαν παρείχετο, τὰ di λοιπὰ μέλη του σώματος η των Ndάτων φzσις απέκρυπτεν ' εω- 10κει γὰρ αἰσχυνομένω ἀνδρὶ τὰ παι)ουργὰ τοῖς του θεάτρου ἐπι- δε ασίλιιι μόρια. τουτον ὁ της Αλεζανδρείας ηγυιῶν θεασάμενος ἔβαλλε τοῖς υρκοις πυκνῶς. α δε ἐλεγεν ε κεῖνος, ταυτά ἐστιν, C εἰ μεν δαιμονίων τινῶν καθεστηκεν επιτοθησις, ἀβλαβῶς κατα- λοσυι τὸ θεατρον καὶ την ηρεμίαν ἀσπίσασθαι τὸ φαινόμενον ' 15 εἰ di δημιοτργικαι φροντίδες τουτον ὁ θ τὸν ορώμενον προηνεροκαντο, τὰ της θεωρίας μζ λυσαι πριν πάντας εμφορηθηναι της παραδόζου ταυτης ὁράσεως. λόγος di ἐκεῖνον ut τὸν πεφυκεναι τὸν Μῖλον, ον εἰώθασι ποιητῶν ἀναπλάττεσθαι ρηματα. τὸ μεν ουν μιλῶον ζῶον ἐκεῖνο εἰπεῖν γὰρ ἄνθρωπον ουπω τεθάρ- ΘΙ, ρηκα) τοῖς ορκοις κατεπαδόμενον ἐς τὸ φανερὸν διηρκει και τηντου σώματος εμφάνειαν τοῖς Πῶσι παρείχετο. τρίτη δἐ ἄρα της ημέρας, καὶ ἄνεισιν ευθῖς εκ της τῶν υδάτων κοιλίας καὶ θηλυ-

venisset maneque ad accessisset, ab imo stuvio vie obstupescenda molis emersit, facie montem referens, truel aspectu, coma subflava, Callia intermixta. malae, quales habitior im et aὸ palaestram itistit ut Tum esse solenti lumbi nautici, pectus vallulum, tergum latiini, quale heroum, bracilia torosa. Porro usque ad naturam sese spectandum praebebati reliqua membra aquae cooperiebant. imitabatur enim virum Pudentem, nolentemque partes illas liberoraim procreationi idoneas spectantium omissa exponere. hunc contemplatus Alexandriae sive Aegypti praetor crebrius a iurat, ut si quidem e daemonibus sit, spectatorea illaesos dimittat et quieseat, ain aliivid naturae opificio productum, ne Si te actaubducat quam omnes praesentes intuendo oculos animosque satiaverint. rumor fuit eum ipsum fuisse Nilum, poeta in fabulis nobilitatum. hoc igitur Niloticum animal hominein enim dicere vereor adiurationibua obligatum diutius in aperto malisit , corpusque videndum omnibus obiecit. tertia hora post etiam ex undis recta einergit mulieri simile animal, iuuit ipse vultus semineus glaber, item mammae, comae, quae Pariintu, nodulia colluctae, partim solutae petulebant, totaque corporia SPPare t

316쪽

νομένου σωματος συνταξις, iar τε περιnλοκαὶ και τα εκλυτα.

ελαμπε, τῆ ωρα το γυναιον. η δἐ κόμη τω θηλει λίαν μελά-

τερος. ην-τὸ ζῶον το πρόσωπον Iκλευκον, εχ ριν, τὴν εῖρα ευδακτυλον, τοῖς χείλεσιν ευκοσμον. εστρίγα μαζω, καὶ 5τη φαντασία τὸ τιτθίον ἐδόκει υρτι υπὸ τῆς siβης προκυφαι μικρόν. et αυ ἐγκόλπια του γυναί- ανιστόρητα η των ωδατων 'φυσις εφυλαττε, της ευνης τα μυστηρια ῶσπερ αμυητους τινὰς - των απορρητων τους θεατὰς ἀποκρυπτουσα. η μἐν ουν περαπολος ταξις ὁ τε ηγεμὼν μέχρι του κλῖναι τον ηλιον ἐψυχαγωγει P 1861o τα δμματα. ηλλυ δὲ κλώαντος κατέδυσεν τα ὁρώμενα εἰς τους ἀπ' αρχῆς των ωδύτων πυθμένας, αφωνία την ἐπίδειξιν συστροσάμενα ' ἀφθόγγω γαρ σιωπῆ την ιστορίαν τοῖς ἐρασταῖς ἐπεδεί- .

οὐκ αν di περιοψόμεθα ταυτα δὴ τα παράδοξα διηγηματα,

15ia τουτου δὴ του ποταμου και τοῖς προ ημῶν πεφιλοσόφηται αριστα ' nκοντες γὰρ τὸ γενος εντευθεν εἰκότως τοῖς περι του

μίλου διηγήμασιν Ουκ ἀπροσφόρως φιλοχωρήσωμεν. περὶ ἐν B

του Ἐπιδος 'μοδυτρο παραχωρητέον τω πολυπράγμονι, περὶ Mτων ἀνθρωπομόρφων καὶ μιλωων ζώων καὶ τοῖς πάλαι ἱστόρη-- πται. τένος di σημαντικον ἡ τουτων ἐνδημία καθέστηκεν, εἰπεῖνεθάρρησεν ὁ 1υδός, των ωλλων λίαν νεώτερος καθεστώς, υς v 267 κατὰ τους χρόνους ἐγνωρίζετο 'Iovστινιανου του aυτοκράτορος. ημεῖς δέ τι μικρον την συνέχειαν υποκλέψαντες περὶ των θερινῶναναβάσεων του μίλου διέξιμεν, τὰ ἐπισημότερα των ιστοριῶν

iis constitutio Indicabant. semina emit pulet itudine eximiat eapilli nimuitviodum. facies candidissima, nasus belle forinatus, digiti elegantea,

labia rosea. aororiabant ubera, papillao a recenti puhertate aliquantum prospicere ae sese exertare videbantur. lotos autem aqua tegena, ab aspectu removebat, mysteria cubilia ab intuentium luminibus tanquam arcania notulum iuitiatorum abscondens. praesectus igitur et ei unisusa Coliora usque ad occasum solis spectando voluptatem inpletant. imminente iam nocte visa illa in ima aquarum, unde extiterant, descendunt, mim se cupido lustrantibus vocem quodamim,do eripuissent: ita alium,

Omnes admutabundi silebant. ' Verminentia vero ouae de hoo flumina nee opinabilia memorantur et ab aliis ante nos prurienter disputata sunt, negligenda nobis non videlis turi nam cum indo genus trahamus, lure ita quae de Nilo quidam tra-d Hemini. neu sine utilitate linmorabimur. do Apido aliquid Herodoti curiositati largiendum est. do animalit, is Nili humanam figurata res reatissiua veterea comempserat . quid ea in suis in portenderent, dira, taeteria multo recentior classulano eritin imperante floruit prodere memoriae non dubitavit. nos historiae nonnihil intermipta serie, d. -

317쪽

302 THEOPHYLACTI

διηγηματα ἀξιολόγω μνημη τινὲ τοῖς ἀκροάμασι προβαλλο

οἰκουμένην καθεστὼς ποταμῶν, και πολλῶν της -της καὶ της Αἰθιοπίας της τε γνδικης αυτης γην παραμείβων, του τε Γύγ- sγ- καὶ γνδου προτερευων κατὰ τὸ μέγεθος, ἀπο των ὀφθαλμῶντων ανθρώπων τας πηγὰς ἀποκρυπτει. θέρους τοίνυν ἀκμάζοντος ου σεις λαμβάνει, ἐναντιον τη φυσει των κατὰ την ou κουμένην απασαν ποταμῶν. τας δἐ αδτίας τὰς παρὰ τοῖς noλλοῖς εἰρημένας τοῖς ἀρχαίοις προτεθειμένας ἐπὶ λίβειος τη παρυν- Iora υποβάλλομεν ιστορία. οἱ μεν ουν περὶ τον 'Eλλύνικον καὶ

D Kάδμον , Ira δε 'Eκαταῖον, εἰς μυθώδεις ἀποφάσεις κατέ- , γον ' 'Hρόδοτος δὲ ὁ πολυπράγμων, εἰ και τις ἄλλος πολλης

γεγονώς εμπειρος ἱστορίας , ἐπικεχεψηκε περὶ τουτων ἀποδουναιτον λόγον, ηκολουθηκώς δε ἀντιλεγομέναις υπονοίαις ευρίσκεται. Is ὁ δὲ Δενοφῶν καὶ Soυκυδίδης ἐπαινουμενοι κατὰ την ἀληθειαν μαλλον των ἱστοριῶν τουτων απέσχοντο. οἱ δὲ περι τυνγφορον ' και Θεόπομπον μάλιστα πάντων ἐπιταθέντες εἰς αυrὰ Ουδαμῶς

τ ς ἀληθείας ἐγένοντο γνώριμοι , ου δι' ἀμέλειαν δε ἀλλὰ διὰ την της χώρας ἰδιότητα τον λόγον ηγνόησαν. ἀπὸ γὰρ τῶν ἔκα- 20

θεν χρόνων ἄχρι Πτολεμαίου του σιλαδέλφου προσαπρεα θέντος ξένα ως ἐπλαν τὰ περὶ τους τόπους τουτους παντελῶς ὴν καὶ τοῖς ἐπιβώνουσιν ἐπικινδυνα του δὲ προειρημένου βασιλέως

viendum proponemus.

IL, Nilua omnium fluviorum orbis terrae latissim , inlittorremque pers Lumm Aethiopiam Iti liam regiones secans, Ipsumqua Gangem et Indum magnitudine superans, oculis hunianis fontes suos, sive Primam orionem unde erumpit, negavit. aestate igitur servente, secus quam' Caetera orbis flumina solent, exerearit. causas a multis et priscia a l-pltaribus Rallatas hille historiae fideliter inseremus. Hellanimis igitur, Ladanis et I laeva ad lainitas confugiunt. Herodotus, ut est Curi aus et si viisquam alius historiamini Enarus, huius rei rationem asserre natus eat. sed eum suspieiones potius inter se contrarias gemitum DP Paret. Xenophon Thueydides, qui a remam explicatarum veritaten alia commendantur, nihil huiuscemodi habent. Ephorua et Theoponiis Pus quanquam omnium maximo in hanc cognitionem intenti, non potve mini tamen eam liquidam adipisci. ignorationis eorrena causa non negli- sed regionia oonditio fuit. iam inde enim ab antiquia Mieculisus ire ad Ptolemaeum cognomento Philadelphuni, pleraque locorum ut ruin i ota omnino et inexplorata atqua advenia etiam periculosa su

318쪽

Ἐλληνικης δυνάμεως ἐς Αἰθιοπίαν στρατα σαντος ἐγνωσ P 187

τα κατα ταυτην την χωραν λίαν ώς ἐπος εἰπεῖν ἀκριβέστερον. οἱ ἐν Ουν κατ' Αἴγυπτον ἱερεῖς απὸ του περιρρέοντος τὴν οἰκουμένην ωκεανου φυσὶ τυν μιλον λαμβάνειν την συστασιν, λέγοντες 5s ἐν oxδεν ἀληθές, απορία δὲ λυοντες τη ν ωπορίαν, καὶ λόγον φέροντες εἰς πίστιν πολλῆς προσδεόμενον πίστεως, ορφανην την διηγησιν καταλιμπάνοντεc βεβαι υσειος. των δὲ Πωγλοδυτῶν οἱ μεταναστάντες ἐκ των ωνωθεν τόπων, οἱ καὶ ' Βόλγιοι προσαγορευόμενοι, λέγουσιν ἐμφάσεις ἐῶναί τινας περὶ τοὐς τόπ-ς ἐκεί- 10νους, ἐξ ων αν τις συλλογίσοιτο διότι πολλῶν πηγῶν εἰς ἔνα τα Bπον ἀθροιζομένων τὸ ρευμα του μίλου συνίσταται. ἀμέλει καὶ

πολυγονώτατον αυτοὶ Nnἐρ απαντας τοῖς κατα την οἰκουμένην ποταμους πεφυκέναι φασίν. οἱ di κατοικουντες τὴν νησον τῆ

ὀνομαζομένην Μερόην αυτη δἐ ἐπὶ τὸ Νεῖλον Iδρυται ρειθρον

15 ro ν ποταμὸν κεκλῆκασιν Ἀσταπουν, ἴπερ ἐστὶ μεθερμηνευόμενον εἰς την των Ἐλληνων διάλεκτον εκ του σκότους υδωρ ' ἀκαταλη- φω γὰρ ουτοι ἀνατιθέασι του ποταμου τουτου την τουων. Sα-

λης μἐν Ουν εἷς τῶν ἐπτα σοφῶν ὀνομαζόμενος φησὶ τους ἐτησίας

αντιπνέοντας.ταῖς ἐκβολαῖς του ποταμου κωλυειν εἰς την θαλα μ20παν προχεῖσθαι τὸ ρεῖθρον, καὶ διὰ τουτο αυτὸν πληροτμενον Cἐπικλυζειν ταπεινην Ουσαν καὶ πεδιάδα την Αἴγυπτον. του ει λόγου τουτου καίπερ ειναι δοκουντος πιθανου ρύδιον Buλέγξαι τὸ

ψευδος ' εἰ γὰρ ην ἀληθἐς τὸ λεγόμενον, απαντες οἱ ποταμοὶ οἱ

14. an λφον 20. τουτον auro IRr anti postquam Vero rex, de quo diximus, eum Graecla eopsis Aesti plani est ingressus, regio haec, ut paucia dicam, multo explorativa a Se persectius cognosci coepta rati sacerdotes iςtur Aeraptii, ab ceano orbem circumlante Nilum oriri animantea, nihil clieunt, et dubium quod est, per dubium dissoluuiit; rationemque ad fidem eoncilia dam adducentes, quae ipsa vehementer fide indiget, quod narrant, eo si matione destitutum relinquunt. TroFlodytae, qui e superioribus locis migrariant et Bolui appellantur, dicissant in loras illia invitatea esse εunde quispiam ratiocinetur multis sontibus in vivim confluentibua Nisinuentum intumescere. sane omnium quoque mundi semindissimum hune esse aiunt. qui vero insulam Nili, Meroe vietam, in lunt, . fluvium Astapum nominant, qliam vocem tranaseras M e tenebris aqua profluensa' naturam enim huius fluminis incomprehensam esse lati atatuunt. Thalea unus de sapientibus docet vis denti Nilo ElealM resistere, et cursus eius eoriam natibus acto eontra ossa mari Matineri; atque hinc illum exu rantem per totam Aeoetum, vino depressa et campestris si late exspatiari. sed huius rationis, quamvis probabilia videatur, non

dissiciis eat salsitatem ostendere. nam si quia veritatis s. ret Mod

319쪽

THEOPHYLACTI

τοῖς ἐτησίαις ἐναντίας κεκτηι ἐνοι τὰς ἐκβολας αν ἐποιουντο τηνομοίαν ἀνάβασιν. 'Aνας αγόρας ὁ προσαγορευομενος φυσικος

την τηκομένην κατα την Αἰθιοπίαν χιογα της του Ποταμου πληρωσεως et πάρχειν Ωἰτίαν ἐδόξασεν ' ω κάὶ o τραγωδοποιος EDρι- V 268 πίδος πειθόμενος εν τοῖς ἐαυτου ποιημασι τουτο συντέτυχε. Tαυτην μεν ουν την ἀντίθεσιν ου πολλης ἀντιθέσεως δεῖσθαί φαμεν, φανερου καθεστῶτος του ψευδους' δια γὰρ την υ Πεθορον των D καυμάτων α δυνατον χιυνα περι την Αἰθιοπίαν συνίστασ2αι ' καθόλου γὰρ περὶ τους τόπους εκείνους Ου πάγος, ου ψυχος ου τε ἴλως χειμῶνος εμφασις πέφυκε, καὶ μάλιστα τροπαῖς θεριν&χ. εἰ δε και τις εἴποι τω της συγχωρήσεως τρόπU εἶναι Πληθη διό-

δοκιμωτάτως το εξιτηλον. ἄπας γὰρ ποταμὸς απὸ χιόνος την περιουσίαν λαχὼν ὁμολογουμένως αυρας ψυχρὰς ὀναdMωσιν,

ἀλλα καὶ τον ἀερα παχυνειν πέφυκε ' περὶ δε τον Νεῖλον τὸν ποταμὸν Ουτε νεφους υπόστασιν εστιν ευρεῖν Ουτε αυρας φυχρας

ου τε παχυνομένην του δέρος την φυσιν. 'Πρόδοτος δε τὸν μι- λον εἶναι μεν τηλικουτόν φησιν ὁποῖός τις καὶ φαίνεται κατὰ την πληρωσιν , χειμῶνος di ἄρα τὸν ηλιον κατὰ την Αιβυην φερόμε-

P 188 νον ἐπισπῶσθαι πρὸς εαυτὸν υγρῶς Ουσίας συστημα τα εκ των Μιλωων υδάτων, κἀντευθεν χειμῶνος ἄρα ηττονα γίνεσθαι τὸν noetaμόν' του δε θέρους ἐπιστάντος, και πρὸς τους ἄρκτους ποιουμενου την βάδισιν, ἀναξηραίνειν και ταπεινουν τοῖς περὶ την Ἐλλάδα ποταμους πεφυκότας ' διὰ τουτο μη παράδοξον κα 6. an θέσιν 7 23. τηνὶ του ηλίου τὴν Ζomites fluvii, qui contra santibus Etesiis a mari repercutiuntur, sinittitor magnis auctibus excrescerent. Anaxagoras cognomento playsicus solutis in Aethiopia nivibus Nilum attolli est opinatus; cui assentietis tragietis poeta Euripides id ipsum in poematis suis posui . hanc igitur oppositionem non multa oppositione opus habere dicimus, quamlo luidem anam fio claret. nam propter servores incredibiles in Aethiopianquam in nivem densari non est ut possit fieri. prorsus enim in locis illis nec glacies nec frigus nec ulla hiems, et solstitio aestivo potissimum, cernitur. quodsi concedamus in Aethiopia nivem nitam cadere, tamen quod ante de ea liuiuata asserebatur, I rursum ut vanum ac frivolum probabillissime refellitur. Omnis quippe fluvius aquis nivium solutariam accrescens, eonvenienter nuras quoque frigidas expirat, quin et Coelum Crassum redditi atqui circum Nilum neque nebulae alicuius con- , Cretionem neque auras geli las neque aerem crassum reperias. Herod

ius porro Nilum tantum esse' scribit quantus cum plenus est apparet, hieme autem solem supra Libyam volventem ex undis Niloticis iiiiiiiensis substantiae copiam attrahere, atque inde per hiberna numen parcius ira. aestate redeunte et ad arctoa solo reverso, Graeciae numina siccari et

320쪽

θεστάναι την περὶ τας θερινας τροπὰς του A -τlου πληρωσιν ποταμου. ἀλλ' αἰδοῖ τῆς φΔομαθείας του ἀνδρος ου διεξοδικῶς κατηγορουμεν του σφάλματος. ει γὰρ ταυτα σύμφωνα τοῖς ἶληθέσι καθίστατο, πάντως ἔν και απὸ των αλλων κατὰ τηνs Asvην ποταμῶν ὁ ηλιος ανH. βανε καὶ ἀδελφὰ τῶν παθημάτων του μίλου. ἀλλὰ μην τοιουτον Ουδε ν περὶ τους Alβυας ποταμορς ἐσrι θεύσασθαι. ovκουν ὁ συγγραφεῖς ἀποσχεδιάζει u

κτους ἄρα χειμῶνος καταφέρεσθαι πολλὴν διαβεβαιοῖται χιόνα,1o θέρους di ιπόντος υπὸ τῆς iaἰθάλης διαλυεσθαι ταυτην, ἶνθιν φησι γίνεσθαι τηκεδόνα πολλήν, καὶ διὰ τουτο τίκτεσθαι πολλα νέφη παχυτερα περὶ τους μετεωροτέρους τῶν τόπων, δαψιλοῖς τῆς ἀναθυμιάσεως αδρομένης προς ωφος. ταῖrα δἐ υπὸ τῶν ἐτησίων ἐλαύνεο ι, μέχρις ἄν προσπέπ τοῖς μεγίστοις ἴρεσι 15 τῶν περὶ την οἰκουμένην ' ίἶναι δἐ ταῶτα περὶ την -2ιοπίαν. ἔπειτά nως τοιουτοις Ουσιν υφηλοῖς βιαίως θρατόμενα παμμεγα

αυτῶ ' ὁ γὰρ Νεῖλος ἄρχεται μεν πληροῖσθαι κατὰ τας τροπὰς π ύς επος εἰπεῖν τὰς θερινάς, ουπω τῶν ἐτησίων πνεόντων, λήγει di οστερον ἰσημερίας gθινοπωρινῆς, Πάλαι προπεπαυμένων τῶν εἰρημένων ανέμων. την μἐν Ουν ἐπίνοιαν τοῖ Λημοκρίτου ἀποδεκτέον, τοῖς δἐ λόγοις αυτοῖ ουδαμῶς πιστευτέον. 'μορος di15. τῶν J τῆς I P. 22. μὲν συνεπίνοιαν IP. Mininui. quapropter Aegyptii numinis acci etionem aesura solstitio admirabilem videri non debere. veruin nos stinorem Studiumque perveat gandi in hoc viro reveriti, errorem eius uberius non castigabimus. hoc tantuni dicemus. si ista eum veritate consentirent, omnino sol idem

caeteris Libyae numinibus quod Nilo laceret. atqui nillil talo in illis

Observatur. non igitur historieus ille satia considerate locutua est. D nio Titus, alioqui naturea secretorum peritissimus, in septentrione per hiemem imbres nivales decidera asseverat, Per ste talem aestu nivem

illam ubertim eolliquefieri ac dissipari. idcirco in locis sublimioribuamultra nubes delasiores generari, larga exspirationum vi eo aut latiuitas in nubes ab Etesiis impelli. doneo montibua omnium altissimia illidantur: eos autem montea esse in Aethiopia. post eorum excelsitate violenter diruptas largiastinos imbres effundere, quibus Nilus Etesi mam puta di eous repleatur. sed huic habenda fides non est. Nilus enim, ut uno veria o ditrum, crescere circa Oistiuum aescivum incipit, Elealia nondum apirantibus i desinit aequinoctio autumnali, quando viventi pridem posuerunt. laudanda, nullo autem modo credenda est hae. Democritaea commentino. Ephorea inermiuillem plane rationem a ducit. neophylactua. 20

SEARCH

MENU NAVIGATION