De natura hominis, graece et latine. Post editionem Antverpiensem et Oxoniensem, adhibitis tribus codd. Augustanis, duobus Dresdensibus, totidemque Monachiensibus; nec non duabus vetustis versionibus latinis, Cononis et Vallae, denuo multo, quam ante

발행: 1802년

분량: 547페이지

출처: archive.org

분류: 미분류

351쪽

Solum ταν, post και omittit . a. Servat haec Valla. Alier ergo ex scribis istorum Codicum post 1, alter Post καστα uuaedam omisit, o similitudinem membrorum Vulgata bene habet Triplex enim quaestio est. εις τρία His similia leguntur apud Plutarch. T. II. P. 72. F. Locum Platonis illustriorem se providentia laudat otiam Euseb. Praepar Evang. P. 3o seqq. πρωτο ειε γαρ ιναι πρωτη ριεν γαρ εἰναι. D. I. Primam. Con. Vall. Sic in serius δευτερο κοα τρίτη memoratur

ιδεωv ιδίων. D. I. Sic antea, nunc ex corr. δεων A. a. Proseriis. Con. Ideas. Vall. ξυμ ταντος, υμπτος, et ex Corr. re . ξυρεικτος Sio A. a. ουρανου και αστερων μυρανα και αστρων. D. I. υραγων etiam . . . t Coeli globos et stellas Vall. και ποσοτητος L a mari reC. 1nserta. D. I. et tirualitatis. Vall. Hoc si, ποιότητος. ατίμω ζωων ατόμιον, Ducriv. D. I. A. et Ox. Ellebo dius, ignobiliorum Sed Cono In dividuorum et animalium et plantarum. Valles Ad atomos generandas animaliaque et PlantaS. ἐν sus σε καὶ φθορῆ J τε, ante και, addit D. I. τους τον ουρανον τοὐς a reo insertum. D. I. Paullo ante δευτερους hos Con.

και ριστοτέλης και omittit. Vall. Malim et ipse id omit

tere.

352쪽

παντα παροι του πρωτο δ εου διοικεισθαι, του ταξαντος και τους δευτερους και του τρωους προνοητας το αεν ουν

ταξεως τῆς κατα των, loco της. D. I. A. a. Con. Et ad

tradendum ordinem. Vall. και τα τουτοις υτι κειριενα - προ ἔστασθαι Valla haeci

ita et his etiam opposita ab iisdem vult administrari. Tertiam, pro definit Plato providontiam, cui praeesse.

τοῦ δευτέρα κοι τριτη προνοία τη δευτερας καὶ τῆς τρίρης προνοίας A. a. τη solum, ante τρίτη, addit D. I. πρωτο θεου πρωτο abest. A. a. παξαντος πρώτους κα ὶ δευτερους ταξαντος καὶ τους δευτερους. A. a. D. I. Con. Praescribentis primis , fecundis ac tertiis rovidentiis. Vall. διηρτησθαι στασαv ηρτῆσθαι τὴν πασαν. A. a. Sic , sed ηρ-

τεῖσθαι. D. I. Ουκετ δε το δευτέραν και ante το, addit D. I. A. a. Haec quodammodo diniora sunt Lenior oratio fuisset, si dixisset aui , το δευτερους λεγει προνοητας, τους auro ταὶ δευτερα λετει πρόνοιοι τῶ -- περιπολουντων.

353쪽

ΠΕΡΙ ΦΥΣΕΩΣ ΑΝΘΡΩΠΟΥ. 3

βουλονται 'Eοπικουρος γοῖ ελεγε, το μακάριον καὶ α φ Θαρ-

VAR. LECTA ET ANIMADV.

τὸ - quod non sit in nobis. CON.

354쪽

καὶ - αριστοτελης Cono incipit libri . cap. 4. Disputat adversus Aristotelem , qui in duodecimo Metaphysicae deum ait minime singularium curam ab ore, sed a natura disponi: hi simul Euripidis o Menandri opinio narratur ferme eadem. cyυσεως ριο υης διοικεῖσθαι ἡμ.ιν, loco ριόνης A. 2. D. I. Dativus ita saepe interponitur. Ergo nihil contra Codices mutandum Valla servat h. ονης. Cono ne μόνης, nec 11. 7 laabet. εκτω ah est. A. a. ζ id ed, βοοει M. D. I. βδόμω M. a. Septimo Cori. Sexto. Vall. MOX, v κοθιαχιαν. . . Haud dubie respexit Eth. Nicomach lib. VI cap. 3.

medium. γεννητοῖς τεvητοῖς A. 2. D. I. Mox αἴρεσιν. D. r. Sed M. a. συρα φερόντων τι αἴρεσι et Οὐαπτοντα V, os o βλαπτόντων. και του κατάλληλου του abest. D. I. Recte ejus loco hahet τύν. . a. mox, ατ Δας. . .

φυσικως D abest. A. a. intea, pactionuin suarum remedia.

Cons

355쪽

Solum v loco secundi correxi. Ceteriana, καὶ γαρτου, loco prioris i , non absurdum est. Paullo ante in simili mombro dixit η γαρ τω - ἡ τῆς Elle hodius etiam videtur legisse ν οὐδἐv, quorum nihilisto Cono ita Etenim vel providet ditare, vel denique sanare --

quorum nullum natura a Cere potest at neque natura.

Valla: tiorum nihil omisso ποιεῖν. φοριστοτέλης δοκει ευ δηλα γαρ αριητοτελει δοκεῖ δηλα γάρ. D. I. Sic , sed ἁριστοτελη A. a. Solum c Hττοτίλει mutat M. a. Δοκεῖ tam nominativo, quam dativo jungitur, quod notum est. Aristoteli videtur Con Aristoteles Eucit. Vall. τί ὁ προς το πρός D. I. τα δε δια το νουν- τω ποτέ.&1. 2.

A. a. ειε solum addit D. I. Potuerunt sane ista ob similitudinom excidere. Sed ita videtur etiam xequiri

και διαλανθάνει post διαφευγειν.

356쪽

το ς το μεν τοι του νου του τε πρακτι κου καὶ

επιλs ψαι. Hoc Valla reddidit, ne ure. διαφυγεῖν διαφευγεnν A. a. D. I. Utrumque Probum, etsi mox sit praesens.

357쪽

γαι-. l.ιβαίνει τους, αξ post καὶ addit A. et D. I. Con. καὶ συειβα ιυξι τους bl et MOX, και τοῖς λοιποῖς τοῖς κα- τα του βίου. D. I. si solum insertum habet a man.

δε δοκοῖσι Cono incipit libri . Cap. s. Causas nar- Tai, quod ponentes divinam providentiam non esse ad singulos homines, ignorantia caligine ducti sint, mala etiam ignorantes, dei voluntate hominibus gratia accidere. αξιώμ. ασι ἀξιωρ. ατι A. a. o vitiose γαριβρυVObcFνους.

D. i. Cono hoc reddidit, distentos. Valla ob. ωντας αειωμασι vertit, uec Zibus evectos , Post ναβρυνο - ενους vero addidit allia membrum, et loria in ignes habitos. τnEται πολλωνιετρω Ψίθενται, πολλω τω μετρω A. a. D. I. τίθενται habet tiam . . κρείττονα γαρ αδ κρεῖττον ' ο ρ τα. D. I. τοσουτω τοίνυν J post τοσούτω si aliquid spatii, oinde additum , id est , τοσουτως. D. I. Hota πλουτω Idem Et υγίας. . a.

358쪽

ἀρεται πλουτου τε νυγείας καὶ τω αλλων περ φέρουκτιν ,οσω ιυχ σωματος τοιγάρτοι καὶ μονα και συν τοῖς λοις αἰ ἀρεται μακαριο ποιοῖσι τον ιν θρωπον αετο μεντων ἁλ λων κοιτα πλάτος, μονα-και καθ' ἐαυτας, καταπεριγραφην των γα οντων, τοι κεν κοιτα περιγραφῆν

σωρος και τῆς κοιτα πλατος μακαριοτητος α ίψελης τατε του σωματος και τά-- ἐκτος γαθοι, καταλιπης δεμονας τας ἀρετας, μένει και υτετ μακαριον ' ἡ γαρ ἀρετηκα καθ' ἐαυτὸν αυταρκης ἐστι προς ευδαιμονιαν. πας ουνάγαθος μακάριος, καὶ ποις κακος αθλιος, καν πάντα συ ληβδην χη τοι λεγο αενα τοῦ ς τυχης γα Θα περ αγνο- ουντες οἰ πολλοι, μονους μακαριου ειναι νομιζουσι τους ευ-

τοιγαρτοὶ Tametsi Valla.

Coti Vall. Et x. e M S. Habet etiam Ellehodius. Ergo culpa typothetae exciderant.

σωρος σωρου λεν σορός ' σωρου, omisso μεν. D. I. μεvetiam abest. A. a.

καὶ της κατα πλάτος δε μακαρ λ rojicit post τῆς A. a.

ante Fιακα . insertum a primo. D. I. και τα τω εκτὸς τα abest. D. I. Mox, κρατα λείπηὶς A. 2. D. I.

μενε καὶ και μεvει καί A. a. Mox, o μακάριος, loco τὸ ι ζακάριον. . a. Manet etiam sic beatitudinem habens secundum seipsam anima Virtus enim Cono. Ox, η γαρ ἁρετὴ καθ' A. a. γαρ loco habet etiam D. I. deinde, δι' εὐδαιμονίαν, loco πρός M. 2. πάντα συλληβδην πάντα ριο συλλήβδην A. a. 'OFιοῖ τυλα ληβδηv, suae idem notant, εκ παραλληλου uncta sunt, oti Grammatici loquuntur. Cum tria genera honorum sint, animi, corporis et rerum externarum, seu fori yiae, non inepta Videtur lectio γης Sed nec τύχης alionum est, cum contra eos disputet, qui fortunae bona magni aestimant. Vide p. III. οἰοντα ι γαρ τοῖς πλουτον. Praeterea τὰ λεγο ειεν vindicant etiam τύχης Vulgo enim τυχης αγαῖα λεγεται, non γῆς. απερ αγνοοῖντες ἀγνοουντες A. a. D. I. Vall.

359쪽

Θεα πρατος καὶ luc Eγιστος. . . πολλάκις του πλουσιον Si C, sed ex Corr. Te C. antea, Crendo, πλουτον. D. I.

nec πενία ab hoc loco sis sena est, de qua modo dixit. Nisi scriptui fuerit, υχου καὶ πεν σθαι και νοσῆσαι. Aegrotare solum habet Cori. Pau ortas solum habet Vall. ειε τα τέκνciiv Disco abest. . . mox, εγο κενων. D. I. A. et Conjici possit γενησον Abisu. Corio in nos, ectis. Valla fi -- forent. ειόνου βλεποντες citati γα βλεποντες. D. I. Nemes.

360쪽

παταγιν Ἀκοντας post ho a man. rec expunctum, se πρόνοια V. D. I. Malim τῆς προνοίας, addito fortasse etiam δικίαν. Nam κατοροτιυιώσκοντας, nude Ositum, quodammodo obscurum est. Cono reddidit, eos, qui Perversa fiant. Valla cavillatores. Neuter ergo κατα- γιν κοντα expressit. Ergo sortasse hic aliud vocabulum latet.

τι .E πλασας ουτως. D. I. Cur ne se naeisti, addit Cori. Ne lutum loquatur adversus planeque contendat. Vall. γαρ οὐ φευκτος φευκτος, fugiendus. Fortasse, νεκτ*ς, rePrehendendus. Cono detestandus. Naal aversandus.

est vocabuliam, notatque contraria uliere, Contra hor tari. Habet Tina cyd. VI, 13. Xonoph. p. a. 83. At tamen minus apte videtur h. l. ungi εργοις. Alterutriam ergo dubium videtur Conjicio ergo aut θεσθιοῖς, se οις, οροις, aut ντιπαραταττο ευος, ve ssimile quid Cono: renitesns. Galla in providentiae opera inveCtus. παραλειπόντες Sic et D. I. παραλείποντες OX. παξ λι- ποντες. . . Cono hic incipit libri . cap. 6. Ducit Aristotelem ad magna inconvΗnientia, si deus provideret singulis hominibus aut robus.

etiam M. 2.

SEARCH

MENU NAVIGATION