장음표시 사용
51쪽
XENOPHONTIA ται εἰς λόγους ἀφικέσθαι, ουδ' ἐγὼ αντιλέγω. μέντοι ταυτα δέy ποιειν, πιστα και ὁμηρους δοτέον και 19 ληπτέον. Λόξαντα ταυτα καὶ περανθέντα, τα μὲν
στρατευματα ἀπηλθε, το μὲν βαρβαρικον εἰς Τράλλεις τῆς Καρίας, το δ' 'Eλληνικῖν εἰς Λευκοφρυν, ἔνθα ηνυρτέμιδός τε ἱερὸν μάλci αγιον καὶ λίμνη πλέον ησταδίου υπόψαμμος αμαος ποτθιου καὶ θερμου --
τος. Καὶ τότε μὲν ταυτα ἐπράχθη τῆ δ' et στεραίρεἰς τὸ συγκείμενον χωρίον ηλθον, καὶ ωοξεν αυτοῖς πυθέσθαι ἀλλήλων, ἐπὶ τίσιν αν την εἰρήνην ποιο20 σαιντο. υ μὲν δὴ Λερκυλίδας εἶπεν, εἰ αυτονόμους
ἐφη βασιλευς τας Ἐλληνίδας πόλεις, ὁ-Tισσαφέρνης και Φαρνάβαζος εἶπαν, ὁτι εἰ ἐξέλθοι τὀ Ἐλληνι
κὸν στράτευμα ἔκ τῆς χωρας καὶ οἱ Λακεδαιμονίων αρ-
D. E. F. V. Dind. - πιστὰ καὶ Ομήρους B. D. Ι. Κ. V. Steph. Leonch. velis. Dind. , πιστὰ om. C., καὶ delet Ε. m. see., ceteri πιστὰ ὁμηρους. q. 19. Καρίας B. C. D. E. F. Ι. Κ. V. margg. Steph. Et Leonol. Dind.; ceterI φρυγίας. - 'Αρτέμιδος τε B. D. I. V. Din I., C. Ἀρτέμιδος τὸ, ceteri om. τε vel τὀ. - αέναος Ι)ind. pro ἀέννως. - συγκείμενον B. D. Dind. pro ξυγκ. g. 20. ελαν B. pro εἶπον. - B. D. F. Dind. ante χώρας om. βασιλέως, quod Ε. habet supra scriptum. πιστα καὶ o μηρουςJ Nunc
demum, addito καI, Oratio sana est. πιστά autem sunt quae fidem confirmant. Bens igitur Hort-Hnius haec verba interpretatiir:
comparans Thucyd. III, 90: ομήρους δὲ δόντες καὶ ταλλα πιστὰ παρασχόμενοι, obsidit, is datis Etarisque fidei pignoribus praebitis. Cf. etiam Xen. Cyrop. IV,
α καὶ σὐ ἔχων τὰ πιστα παρ' ημῶν πορεύη. l. 19. δόξανταJ Numerus pluralis necessarius erat propter sequens περανθέντα. Alioquin usitatum est δόξαν ταυτα. Antia .
IV, I, 13. Plat. Protag. p. 314 C: δόξαν ἡμῖν ταυτα ἐπορευόμεθα.
Buttni. g. I45.1idn. 10.2. Κ uelin. g. 312. adn. II. Rost. g. 182. adn. b. Kruo R. gr. 6. 56. adn. 6. Sed pluralis invenitur etiam inero
non addito participio Andocid. dct myster. 81r δόζαντα δὲ - ταυτα εῖλεσθε ἄνδρας εἴκοσι. ΤραλλειςJ in confinio Cariaeot Lydiae. ΛεύκοφρυνJ in campo Mae-amtrio. V. IV, 8, 17.
ἔνθα ἐνJ De impers. v. Add. II, 1, 2l. πλεονJ Infra ΙΙΙ, 4. 13. VΠ, a, 20: τριήρεις πλέον ῆ εἴκοσιν. rop. II, 2, 6: ἱππέας μεῖον ἡτο τρίτον μέρος του τῶν πολεμίων ἴππικov. 'But tua. l. lis. adn. 8. Rost. gr. mai. g. 97. s. R. cc. Κuehn. φ. 323. adn. 4. V. ad oecon. XXI, 3. Ages. II, 1. ἐπὶ τ ἰσιν αν - ποιήσαιν - τοὶ quibus conditionibus pacem inire possent. g. 20. εἶπενJ Ex antecedentibus post εἴπεν repetas οτι την εἰρήνην αν ποιήσαιντο. Unde - cognoscas, quid sibi velit ora post
52쪽
ΗEL LENI C. LIB. III. CAP. II.
Τουτων πραττομένων ἐν πρ υσία υπῖ Λερκυ- 21λίδα, Λακεδαιμόνιοι κατα τον αυτον χρόνον, πάλαιε Ch ' μ' ὀργιζόμενοι τοῖς πιλείοις και ἔτι ἐποιησαντο συμμαχίαν πρὸς 'Astvναίους και υργείους και Μαντινέας, καὶ ἄτι δίκην φάσκοντες καταδεδικάσθαι αυτῶν ἐκώλυἈνκαι του ἱππικου καὶ του γυμνικου αγῶνος, καὶ ου μ νον ταυτ' ηρκει, αλλὰ καὶ Λίχα παραδόντος Θηβαίοις το αρμα, ἐπεὶ ἐκηρυττοντο νικῶντες, ἔτε εὐηχθε Λίχας στεφανo;σων τον ηνίοχον, μαστιγουντες αυτόν, αν- δρα γέροντα, ἐξηλασαν. Tουτων δ' υστερον καὶ ' Ἀγι- 22φ. 21. συμμαχίαν B. D. Dind. 3ro ξυμμ. - Λίχα B. C. D. F. V. Dind. pro Λεθα. - B. D. Ozι PPO OTE. Λε a Dereylida. Butim. gr. q. 134. 4. Ros t. q. 150. adn. 3. Κ u e la n. g. 251. adn. b. g. 21. Λακεδαιμόνιοι J Non ad finem perducitur enunciatio. sed pluribus interiectis sententiis, novo illato subiecto denuo excipitur φ. 23. V. adnn. ad Ι, 3, 18 et ad Carop. IV, 2, 3: ἐννοηθέν- ουες δὲ οἱά τε πάσχουσιν - , ταυ- τα ἐνθυμουμένοις ἔδοξεν αυτοῖς. Quas anacoluthiae forma praecipue usurpatur ubi ἔδοξε sequitur cum dativo αυτψ aut αὐτοῖς, adeo paucis tantum verbis intor-
positis velut Cyrop. VI, 1, 31. VII, 5, 3T: τούτου ἐπιθυ- μων ὁ Κῆρος ηδη κατασκευάσασθαι καὶ αυτὸς . ως βασιλεῖ ηγελτο πρέπειν, ἔδοξεν αυτή τοὐτο
Olympicoriim armis Violarant Laeedaemonii; intur Et si, praesides Iudomini, minam duorum milium mina nam iis dictarant eosque sacrificiis et iure certaminum pro-liibuerant, dum solvissoni multam. V. Thucyd. V, 40. 50. S o h n e i d e r u S. υ μόνον - ηρκει, ἄλλακαίJ In hac sormula μόνον negationis particulae adiungi solet non ei rei, quna non susscit. V.
adn. ad Cyrop. VIII, 8, 16: ἐκείνοις γὰρ πρωτον μὲν τὰς εὐνὰς ου μόνον ἀρκεῖ μαλακῶς υποστόρνυσθαι, αλλ ηδη καὶ -. Ibi l. g. 17. Conament. I, 4, 13. Sed Coniment. II, 2, 6: οὐκ ἀρκεῖ θρέψαι μόνον, αλλὰ καὶ -
διδάσκουσιν. V. SRupp. Rd Comment. I, l, 15. AIrαJ Litolina Lacedaemonius, euius in hospites liberalitas Corn-inent. I, 2, 61 laudatur, currum ad ludos miserat simuIans eas Thebanomana. Pausan. VI, 2. Quem quum vicisse vidisset ipso
Lichas, quem Spartanum Ouincta noverant, ingressus est carceres aurigam coronaturres, ut ostiIule rei suurn esso currum. Thueyd.
ἀνέδησε τὸν ηνίοχον, fovλόμενος
53쪽
XENOPHONTIS δος πεμφθέντος θυσαι τ' Biὶ κατα ιιαντείαν τινα ἐκωλυον οἱ πιχεῖοι μη προςευχεσθαι νίκην πολέμου, λέγοντες, s ς' καὶ το ἀρχαῖον εἴη ουτω νόμιμον, μη χρηστηριάζεσθαι τους Ἐλληνας ἐφ' Ἐχχηνων πολέμω 23 ωςτε αθυτος απηχθεν. Ἐκ τουτων ουν πάντων ὀργιζομένοις ωοξε τοῖς ἐφόροις και τῖ ἐκκλησία σωφρονίσαι αυτους. Πέμψαντες ουν πρεσβεις εἰς ' Πλιν εἴ-
πον, ὁτι τοῖς τελεσι των Λακεδαιμονίων δίκαιον δοκοίη ειναι ἀφιεναι αυτους τὰς περιοικίδας πόλεις αυτον μους. υποκριναμενων-των 'Hχείων, ὁτι ου ποιη-
σοιεν ταυτα, ἐπιληῖδας γὰρ ἔχοιεν τὰς πόλεις, φρουρὰν ἔφηναν οἱ ἔφοροι. υγων δὲ το στράτευμα υγις ἐν βαλε διὰ της ' χαῖας εις την πιλείαν κατὰ Λάρισον. 24υρτι του στρατευματος οντος ἐν τς πολεμία καὶ κοπτομενης της χοόρας, σεισμος ἐπιγίγνεται ὁ δ' ' γιρθεῖον ηγησάμενος ἐξελθὼν πάλιν ἐκ τῆς χώρας δια
μουςJ Diodor. XIV, 17 addit ἔπειτα τὰς δαπάνας τοὐ πρὀς θηναίους πολέμου κατὰ τὸ ἐπιβάλλον αυτοῖς μέρος ἀπήτουν.
ου ποιησοιεν J Aut sic, aut ουκ αν ποιήσειαν dicendum est, ut III, 4, 26 legitur οτι Ουκ αν ποιησειε ταυτα. Aliter habet ὁπόσους πείσειεν IV, I, 21, quem locum tuendam vulgatam scripturam adhibet Sohnoide Dis. Do ro cf. Pausan. III, 8, 2, qui roseri respondisse Eleos se facturos quod postularent Lacedaemonii, επειδὰν τὰς περιοικίδας τὰς
ἐλευθέρας. ἐπιχηtδαςJ vectum alibi non
ἔχοιενJ Sio dieitur antecedento ποιήσοιεν per modorum quandam attractionem 3ro ἔχειν. Item VI, 5, 36. VII, 1, 23. Atquo praegresso etiam infinitivo haud raro in obliqua oratione optati maponitur sino οτι vel ώς, sed apii 1 Xenophontem certo non nisi ubi additium est γάρ. V. Mab. IV, 6, 13. VII, 3, 13. Buttin. g. 139.
adn. 4. Ros t. mai. g. 119. 3. e. RR. γ. P. 603. Κ uelin. g. 345. adn. 1.
loconica: exercitum e duo B- re, quem signifieatum apud Atticos certe verbum φαίνειν non habet.
minabat Achaiam et Eleam regionem. Diuili eo by Cooste
54쪽
29φῆκε τὸ στράτευμα. Ἐκ δὲ τουτου οἱ πιλεῖοι πολυ, ρασυτεροι ησαν, καὶ διεπρεσβευοντο εἰς τας πόλεις,οσας ίδεσαν δυςμενεῖς τοῖς Λακεδαιμονίοις Ουσας. Περιιόντι δὲ τω ἐνιαυτ- φαίνουσι πάλιν οἱ ἔφοροι 25 φρουραν ἐπ4 την πιλιν, καὶ συνεστρατευοντο τψ'Ari διπλην Βοιωτῶν καὶ Κορινθέων οι τε αλλοι συμμαχοι πάντες και οἱ 'Aθηναῖοι. Ἐμβαλόντος δὲ του Aγιδος δι Aυλῶνος, ευθυς μὲν Λεπρεάται αποστάντες τῶν Ἐλείων προςεχώρησαν αυτ6, ευθυς Μακίστιοι,
έχόμενοι δ' 'Επιταλιεῖς. Biaβαίνοντι δε τον ποταμον προςεχωρουν Λετρῖνοι και υμφίδολοι και Μαργανεῖς.
Ἐκ δὲ τουτου ἐλθὼν εἰς υλυμπίαν ἔθυε τψ Λὰ τ6 26
λυμπίω ' κωχυειν-ουδεὶς ἔτι ἐπειρατο. Θυσας di, Lit β προς το αστυ ἐπορευότο, κόπτων και κάων την χωραν,
και υπερπολλα μεν κτήνη, υπέρπολλα δὲ ἀνδράποδα ἡλίσκετο ἐκ τῆς χωρας ' ωςτε ἀκουοντες και αχλοι πολλοὶ τῶν 'Ἀρκάδων -ι 'Aχαιῶν δεόντες uεσαν συστρατευσόμενοι και μετεiχον τῆς αρπαγῆς. Και ἐγένετο
αυτη ἡ στρατεία λπερ ἐπισιτισμος τῆ II ελοποννήσω.
τὰς B. D. F. I. V. marg. Leon l. Dind. Dro προς τὰς. - ὁσας ηδεσών δυσμενεῖς B. D. E. F. V. Dind. ceteri ηδεσαν ponunt post Λακεδ. τοῖς Λακεδ. ουσας B. D. Dind. pro συσας τοῖς Λακ. φ. 25. B. E. edd. veri. περιόντι. - συνεστρ. et συμμ. B. D. I inst. pro ξον. et ξυμμ. - πάντες insemi cum B. E. - δ' Ἐπιταλιεῖς Port. Leonet. Saa. edd. pro δὲ Πεταλιεῖς. o. 26. C. ετι Ουδnς. - V. πσυστρ. B. D. F. Dind. pro ξυστρστρατιά.
g. 25. περιιόντι - τψ ἐνιαυτῶJ De hoc dativo tempus denotanto v. Butini. g. 145. b. Knolin. l. 284. 3. ROSt. gr. Inai. g. 13l. 3. Etiam Thucyd. I, 30 variat lactio intor περιόντι τψθέρει et περιιόντι T. θ'. ubi V. Goellorum qui posterius recepit. Atinus, quo finem vergento haec altera fit expeditio, est 402 a. Ch. Sequontis anni nestas et hiems significantur φ. 30. Ita sn- cito intelligitur, quo inodo Pausan. III, 8, 2 alteram expeditionem anno 401 assignare potuerit
dieens: το δ' ἐφεξῆς ἔτει τήν τε χώραν ἐδρωσεν ὁ Αγις. Prioris expeditionis Diodor. XIV, 17
- στρατεία Loonet. sqq. edd. Proinentionem non facit utpote frustra susceptae ut monuit cum Dod ut ollo Sc linei demis.
συνηκολουθουν δ' αυτφ πολλοὶ στρατιῶται καὶ παρά τῶν συμμάχων σχεδὰν απάντων πλὴν Βοιωτῶν καὶ Κορινθίων. ΑολῶνοςJ urbis in confiniis Messeniae et Elidis sitae. Λεπρεῶται J Eleoruin et Arcadum do Lepreo litos narrat T litio 3 d. V, 29. sqq.
qua sitae sunt urbes lite eommemoratae. V. g. 30. Diuiligoo by Corale
55쪽
XENOPHONTIS 27 Ἐπεὶ δε ἀφίκετο πρὸς την πόλιν, τα μὲν προάστεια καὶ τα γυμνάσια καλὰ οντα ἐλυμαίνετο, την πολιν,
ἀτείχιστος γὰρ ην, ἐνόμισαν αυτον μη βουλεσθαι Hλλον η μη δυνασθαι ελεῖν. ΛΓουμενης της χωρας, καὶ ουσης τῆς στρατιῆς περὶ Κυλλήνην, βουλόμενοι οἱ περὶ Ξενίαν τον λεγόμενον μεδίμνφ απομετρήσασθαιτο παρὰ του πατρὸς ἀργυριον την πόλινὶ δι' αυτῶν προπωρῆσαι τοἰς Λακεδαιμονίοις ἐκπεσόντες ἐξ οἰκίας ξίφη θοντες σφαγὰς ποιουσι, καὶ αλλους τε τινας ἀπο
κτείνουσι καὶ ομοιόν τινα Θρασυδαίω ἀποκτείναντες τω του δημου προστάτy ωοντο Θρασυδαῖον ἀπεκτονέναι, β ε ο μεν δῆμος παντελῶς κατηθυμησε και
28 ἡσυχίαν εἶχεν, οἱ di σφαγεiς πάντ' ωοντο πεπραγμένα
ς. 27. B. προαστια καὶ γυμνασια. - των λεγομενον Κulin. ad Pausan. III. 8, 4. Iveis h. sqq. edd. pro τό λεν. - τὰ ante παρὰ dunt Leoncl. sqq. edd. -. V. praeibet ἀπομετρήσασθαι ταργυριον πολλῶν πάσα ἐνεπλήσθη ἡ στρατιά. συσπειοαθεντες δέ τινες . τῶν 'Hλείων καὶ περί τινα συνελθοντες οἰκίαν, εκπεσόντες τε ἐξ αυτῆς, σφαγὰς ποιουσι, quae verba ita ad arbitrium, ut videtur, confomana uid sibi voluerit librarius, non liciuet. - την πόλιν, suadente Leonclavio, inserui cum Sulineidero.
pter loci roligionem, opitiatur Veis kius; nam sacra oratremo Iovi Olympiaeo, quam ipsam ob causam Elia urbs auon erat munita. Sod Diodor. XIV, 17 nareat auxilio adfuisse Eleis mille delectos Aetolos, quibuscum oppumantes loca circum gymnasium Lacedaemonios illi repulerint. Itaque quum suburbanae regioni et agris, qui non minus quam urbs Sacri erant, non pepercerit, non religioni sed necessitati cessisse Agis videtur.
πενίανὶ Pausan. III, 8, 4: πενίας δὲ αὐήρ Ῥλεῖος Αγιδί τε ἰδία ξένος καὶ Λακεδαιμονίων
τον λεγόμενονJ Suidas V. μέδιμνον : καὶ παροιμία ' μεδιμνον δεομετρῶ το παρὰ του πατρὸς ἀργυριον, ubi, ut Herili
uiua opinatur, hune Xenophontis Ioeliin in animo habet; asi de Soliaes. Dind. δι αυτῶν. corte hoe proverbium non notum
- Leone invio placet otiam τους Nλείους - excidisse nil nifestum est. Nam Seliae feri emendatio nulla est. Quid euina est: per se ipsos Lacedaemoniorum partes sequi πο-
1ebant, et quid prodesse potuit divitiinis deficere Lacedaemonios, nisi idem faceret universa civitas ἐξ οἰκίαςJ Xouiae, ut videtur. ΘρασυδαίωJ Pausan. III, 8, 4: πρὶν δὲ Αγιν καὶ τιν στρατόν ἀφῖχθαί σφισιν ἀμυνοντας, Θρασυδαῖος προεστηκὼς τότε του
Ἐλείων δήμου, μάχ' a ενίαν καιτο- συν αυτῶ κρατησας ἐξέβαλεν ἐκ τῆς πόλεως. τή δήμου προστάτηJ Principi factionis popularis. v. ad Ι,
non repertum conserendum D i n dorsio videtur elim καταμελεῖν.
56쪽
31εἶναι, καὶ οι ομογνωμονες αυτοις ἐξεφέροντο τα οπλα εἰς την αγοράν. 'Ο δε Θρασυδαῖος ἔτι καθευδων ἐτυγχανεν ουπερ ἐμεθυοθη. Ως δε ῖσθετο ὁ δῆμος, οτι ου τέθνηκεν ὁ Θρασυμιος, περιεπλήσθη η οἰκία ἔνθεν καὶ ἔνθεν, ωςπερ υπο εσμου μελιττῶν ὁ ηγεμών. Ἐπειδη 29
δὲ ηγεῖτο ὁ Θρασυδαῖος ἀναλαβὼν τὸν δῆμον, γενομένης μάχης ἐκράτησεν ὁ δῆμος, ἐξεπεσον προς τους
Λακεδαιμονίους οι ἐγχειρήσαντες ταῖς σφαγαῖς. Ἐπειθ' ου ὁ Ἀγις ἀπιὼν διέβη πάλιν τον υλφειόν, φρου-
ροὐς καταλιπὼν ἐν Ἐπιταλω πλησίον του χλφειου καὶ Λυσιππον αρμοστην καὶ τοὐς Ἐλιδος φυγάδας, το μὲν στράτευμα διῆκεν, αυτὸς δὲ οἴκαδε ἀπηχθε. Καὶ τὀ μεν λοιπὸν θέρος -ὶ τον ἐπιόντα χειμῶνα υπὸ 30 του Λυσίππου καὶ των περὶ αυτὸν ἐφέρετο καὶ ηγετο η των πιλείων χώρα. Tου δ' ἐπιόντος θέρους πεμ-ATii ψας Θρασυδαiος εἰς Λακεδαίμονα συνεχώρησε Φέας
I. 28. F. om εἶναι. - D. ἐξεφερον. - B. μελιττῶν ἡγεμων. q. 29. D. ἐπεὶ Ουν pro ἐπει δ' αv. - Κ. F. Ald. Cast. Om. παλιν. - D. διαφῆκε pro διῆκε. g. m. συνεχώρησε B. D. Μ. N. Din I. pro ξννεχ. - Φεας DIn I. pro σφέας, quod iubento LeoneIavio Schneid. in σφὰς Inutavit. Est animum prorsus domit
g. 28. Activum, quod cod. D. praebet, magis Placet. Quanquam cur a G. Saup pio Quaest. Sen. IV, p. s) usuilo re bellica frequentiore dicktur non intelligo. Arma vel quidvis aliud in forum efferre est ἐκφέρειν εἰς την αγοράν. περιεπλησθη - ἔνθεν καὶ ἔνθενJ Duplex siui ut, ut haud
raro fit, auctoris animo observatur contatio: et implentur omnes aediuin partos et circumdantur undiquo hominibus. Posteriori, quae voctis ἔνθεν καὶ ἔνθεν indicata magis est quam Vecto περι επλήσθη expressa, apta eSt se
διῆκε J Quod est in D. διαφῆκε logitur de eadem re ΙΙΙ, 2, 24. IV, 4, 13. Saepius διῆκε: II, 4, 39. IV, 4, 19. V, 2, 43. 4, 4 l.
59. Qitos locos confert G. SauP- pius i. c. P. 9.. ἀπῆλθεJ Diodor. XIV, 17:ηδη δε του σειμῶνος συνεγγίων- τος κατὰ μεν την Ηλιν ἐτείχισε φρουρια καὶ την ἱκανην ἐν αυ- τοῖς κατέλιπε δύναμιν, αυτος δε μετὰ τῆς υπολοίπου στρατιῆς ἐν Βομη παρεχείμασε. g. 30. τοὐ δ' ἐπιόντος θε -
phan. ByΣ. Φεα, πόλις Ἐλεως Recte autem animadvertit Mullorus in Mus. Rhen. VOl. ΙΙ. PRrt. 2. p. 170, recepta emendatione mea Φέας etiam Κυλλήνην, quod ost in libris, scribendum ESSE λλήνης, simi in minus creditate sit, hoc Eleorum 11RVale potestrite
eorum esse exemptum quam ipsum
quoque moertibus fuisse spoliRu-ἀmn, ademptis tantunatia urbibus, quas iniuria ad se rapuerant, ut Lacedaemonia poposcerant ante liouum g. 23. Di torrius. Diuiti eo by Cooste
57쪽
32 XENOPHONTIA τε το τεiχος περιελεῖν καὶ Κυλ ήνης καὶ τὰς Τριφυλίδας πόλεις ἀφεῖναι Φρίξαν καὶ Ἐπιτάλιοι καὶ Λετρίνους καὶ Ἀμφιδόλοχ)ς καὶ Μαργανεῖς' προς
ταυταις καὶ ' κρωρείoas καὶ Λασιῶνα τον υπ' 'Αρκάδων αντιλεγόμενον. πιπειον μέντοι την μεταξυ πόλιν Ηραίας καὶ Μακίστου vξωet ν οἱ πιλεῖοι ἔχειν' πρω- σθαι γαρ ἔφασαν την χωραν απασαν παρα των τότε ἐχόντων την πόλιν τριάκοντα ταλάντων, καὶ το ἀργυ-
31 ριον δεδωκέναι. οι δὲ Λακεδαιμόνιοι γνόντες μηδὲν δικαιότερον εἶναι βία πριαμένους η βία ἀφελομένους παρὰ των ηττόνων λαιψάνειν, ἀφιέναι καὶ ταυτην
ηνάγκασαν' του μέντοι προεσταναι του Λιὸς τοτυχυμπίου ἱερου, καίπερ ουκ ἀρχαίου πιλείοις οντος, ουκ ἀπηλασαν αυτους, νομίζοντες τους ἀντιποιουμένους χωρίτας εἶναι καὶ ουχ ἱκανους προεσταναι. Tου- των συγχωρηθεντων, εἰρήνη τε γίγνεται καὶ συμ
μαχία πιχείων πρὸς Λακεδαιμονίους. Καὶ ουτω μινύη ὁ Λακεδαιμονίων καὶ πιλείων πόλεμος ἔληξε.
λληνης Muesser. Dind. pro Κυλλήνην. - Dind. Μαργανέας. - ἀντιλεγομενον B. C. D. E. F. I. M. Mor. sqq. Edd. pro λεγόμενον. g. 31. συγχ. B. D. Dind. pro ξυγχ. - συμμ. B. D. s. Μ. N. Dind. pro ξvμμ. ἀφεῖναι I scit. αὐτονομους, ut erat s. 23. Diodor. XIV, 34 addit. triremes suas Eleos tradidisso Lacodaemoniis. Φρίξαν καὶ Ἐπιτάλιον ITriphyliae vctes. Letrini autem
et quae deinceps enumerantur ei-vuato in Elide silao erant, prRB ter Casionem, de qua urbe in con
finiis Arcadiae et Titripliyliae area saepe bello cortabant Elei et Arcades. Cf. VII, 4, 12. 59. Η πειονJ Triphyliae oppidum,
item Maoistus, sed Hersiisa Are diae
τὴν μεταξυ πόλι M Eadem praepo3itionis μεταξὐ traiectio est II rod. VII, 85r σκε ν με- ταιἡ ἔχουσι πεποιημένην τῆς τε Περσικῆς καὶ τῆς Πακτυrκῆς. g. 3I. o υκ ἀρχαίουJ Quantumo Pausan. V, 9, 4 intelligi potest, ius moderandi ludos Olympidos quin iungesima domum olΠnpiado Eleis dolatum est. ΜOrus. τοὐς αντιποιουμένους
sibi vitu1icabant, Paratae et Arcades, rei masti eae et pepuariae erant studiosi, sed , , Elis iam Ol. 77.2. in unRIn grand In civitatem, qualem pOStea demum Arcades condita Moegalopoli instituerunt,
58쪽
Mors; et contentio Agesilai cum Leotychide. cui ille ut iustior regni successor praelatus est. Agesilaus quuin sere annium obtinuisset imperii ina. periculosa exstitit adversiis Spartatios conspiratio Cinationis, qui se non inter principes Spartano in liaberi aegre serebat. Sed epliori in auctores callide compreliensos animadverterunt atque ita depulerunt periclulum.
πιτα τουτο Ἀγις ἀφικόμενος εἰς Λελφους καὶ 1την δεκάτην αποθυσας, παλιν απιὼν δεαμεν ἐν φαία, γόρων ηδη ων, καὶ ἀπηνέχθη εἰς Λακεδαίμονα ἔτι ζῶν, ἐκεῖ ταχυ ἐτελευτησε ' καὶ μυχε σεμνοτέρας η κατὰ ανθρωπον ταφῆς. 'Επεὶ δὲ ἄσιώθησαν αἱ ημμραι καὶ ἔδει βασιλέα καθίστασθαι, αντέλεγον περὶ βασιλείας Λεωτυχίδης, Ῥίος φασκων Ἀγιδος εἶναι, 'Am-
CAP. III. l. I. D. ροσας pro ἀποθύσας. - ῶσι θησαν Dind. proώς εἰώθεσαν, Schneid. oσαι εἱώθεσαν. - Ρost ημέραι om. παρῆλθον B. D. F. I. M. v. Dind. - ἀντέλεγον A. B. C. D. V. Steph. Leonet. Selineid. Dind. pro-F. M. ἀντέλεγεν. - V. περὶ βασιλείας CAP. III. g. I. την δεκάτηνJ CL IU,4, 2I: δεκάτην τῶν τῆς λειας απέθυσαν τ* θεψ, praedae scit. hoc ipso bello contra Eleos gesto tactRe. η κατὰ ἄνθρωπονJ De rep. Lae. XV, 9: Q δὲ τελευτήσαντι τιμαὶ βασιλεῖδίδονται, τῆ δε βούλονται δηλουν οἱ Λυκούργου νόμοι, οτι Ουχ ὼς ἀνθρώπους, ἀλλ' ως ηρωας τοὐς Λακεδαιμονίων
βασιλεῖς προτετιμήκασιν. Sepulturam regum Lacedaemoniorum Reeurato describit Η s r o d. VI, 58.
ἐκεὶ δὲ ἄσιώθησαν αἴημέραι J Suidas: ὁσιωθῆναιημέρας λέγουσιν ἐπὶ θανάτω τινος, ο&ν μὴ ἱερὰς αλλὰ ὁσιας νομισθῆναι. Est igitur sonsus: ἐπεὶ δὲ τα οσια τω θανόντι διὰ τῶν νομίμων ἡμερῶν ἀπενεμήθη. He
λεα , ἀγορὴ δέκα ἡμερέων os κῖσταταί σφι, osae ἀρχαιρεσίη συν-αει, ἀλλα πενθέουσι ταύτας τὰς ημέρας. Sed de certo Merum numero τὰς ημέρας dici etiam sino nomino numerali exemplis confirmat Din dorsius his: Hippocr.
p. 554 . b: σιτία μὴ προσφέρειν πρὶν αν αῖ ἡμέραι παρέλθωσι,1I: μέχρι αν αἱ ἡμέραι παρέλ
Schnoidero concinnitas orationis postularo videbatur Λεωτυχίδης μέ Fortasse quis dixerit,
esterri oppositionem omissR P Rrticula μὲν, do quo usu v. VI, b, 3b. Sed tibi subiectum subie toopponitur hoc non statuendum videtur. Magis etiam diversa su ut quae eum h. I. contulit Hortlinius in observ. 1841. p. 16 sq. Nam h. l. non licet putRre, quum
59쪽
2 σίλαος ἀδελφός. Gποντος δε του Λεωτυχίδου,
Ἀλλ' ὁ νόμος, ω Ἀγησίλαε, ουκ ἀδελφόν, ἀλλ' υἱὸν
νοι, ὁ ἀδελφός κα ως βασιλευοι Ἐμὲ αν δέοι , ἔφη,)
ὀ μεν Λεωτυχίδας. - Vulgatum ην ante αδελφός, quod ex libris nullus habet nisi N., oin. Iunt. Steph. Leoncl. Selineid. Dind. - F. M. et
edd. om. καὶ ω et βασιλευει dant, quod est in N.; pro καὶ ex emend. Iacobsit Additani. ad Athen. p. 170) κα dedit Dind. , idem ως, quum libri graeter B. D. N. V. qui ω vel in) praobeant oός. - Cast. Wolfh. ἐμὲ ουν Moι; Bergit. Annal. Mare. 18b2. no. 2. p. s. ἐμὲ ων δέει. prius diceret, posterius Xenophontem nondum in mente habuisse ethoe addi ad supplendam prioremaeniantiam ita, ut etiam deesse possit, qualis generis exempla omissae particulaa μέν sunt IV, 4, 3. 5, 4. Coniment. I, 3, 15, ubi v. Κύhnerum. Anab. IV, 8, 9.
Cyrop. IV, 6, 3. Thucyd. IV, 29:τους ἐλάσσους, ἐμπείρους δε. De
Leotychide loquens Xenophon Simul Agesilaum in animo habebat. Quare omissurrum Eum partieulani μέν non fuisse existimo, si pergere voluisseturaiσίλαος δε αδελφός. Initio die us suisse videtur ἀντέλεγον - Λε-υχίδης καὶ 'Aγησίλαος. Sed interpositis iam verbis unς φάσκων υγιδος εἶναι quum pergi non posset καὶ Ηγησίλαος αδελφός quae Verba Recipi possent pro καὶ Ἀγησίλαος υνιδος ἀδελφὸς ων), deflectit ora tio, et ita ouidem, ut ad verbμἈγησίλαος σὲ αδελφός intelligi
ἔφασκε quam repeti φάσκων malim. Saepius enim a participio transitur ad vectum finitum, de quo usu impriinis Herodoto frequente V. Μatth. Fr. g. 631. q.
legis του νόμου ) esse sumta videntur. Quare κα dorico pro αν dicitur. Item fortasse ως Pro Οὐ-τως positum aceipias. Sed intor- dum etiam Attici hac vocula pro τως praeter somnulas καὶ ως et οὐδ' eo utuntur. V. Thucyd. III,
37, 5: ως ουν χρὴ καὶ ημῶς ποι-οὐντας - τῶ ἡμετέρω πλήθει
παραινεμ. V. Dind. ad Steph. Theti gr. p. 2082. A. B. Ceterum de oυτως h. l. ωςὶ Prota Sis sententiam cum vi quadam repetente
Rutem non sine consilio anteponuntur verba ὁ ἀδελφός κα. Cf. Conament. III, 5, 8: ἀποδεικνύν- τες i. e. εἰ ἀποδεικνύοιμεν) αυ- τοῖς ταὐτα πατρῶα τε ἄντα καὶ π oMiκοντα, μάλιστ' .αν Ουτως
τούτων. optativum cum κα pro imperativo requentem esse in inscriptions Elea ap. Boo kli. Corp. Inser. Vol. I. p. 26. n. 11. ait Din dorsius. Ἐμε αν δεοι J Frustra hunc Iocum propter desideratum particulam ουν siveων tentatum Esse intolIiges ex adn. ad III, 1, 26. Quam vim αν cum optativo iunetum haboat docent But tui. gr. φ. 139.1b. Extr. Κuolin. g. 260.2.4. 6. Ros t. o. 152. b. e. Vertas: ergo me, ni fallor, rogo messe oportet. In qua loquendi modestia ironia quaedam conspi-
ἔφη)J IIo ovectum abesse non debet. De est in optimis libris quia dolendum videbatur librariis una eum verbis ὁ γγησΩαος, quae in praestantioribus codicibus non reperta expungebant. Cf. III, 4,
si Ναὶ μὰ Βί', ἔφη, ubi item ex
antecedenti vocativo ω Ἀγησίλαε verbi subiectum intelligitur. Dioili Od by Coost e
60쪽
βασιλευειν. Πως, ἐμου γε οντος; 'οτι δν τυ καλεῖς πατερα, ουκ ἔφη σε εἶναι εαυτου. 'Aλλ' η πολυ κάλλιον ἐκείνου εἰδυῖα μητηρ και νυν ἔτι φησίν. 'Aχχ' ὁ Ποτειδὰν ίς μάλα σε et1 ψευδομένω κατεμάνυσεν ἐκ του θαλάμου ἐξελάσας σεισμω εἰς το φανερον τον
βασιλευειν servarunt B. D. F. Κ. Μ. N. Dind. qui cum iisdem eodd. om. ἔφη ο Aγησιλαος sante βασιλευειν), quae Verba E. addit in mar .; reposui μ' - ον τυ pro ὁντινα dedit Dind., B. οἴτοι, D. I. M. N. V. oν τοι, F. ον τε. - Ante Walalcium vulg. οπότε δ' ατ eora exit iam Leonet. coniiciens ὁ Ποσειδῶν; Valchen. diatr. in Eurip. p. 292. A. Schneid. Dind. ὁ Ποτειδὰν, pro quo secundum Alirens ae dies. dor. D. 243. Hortlin. mavult ὁ Ποτιδὰ πιοῦ A. H. ὁ Ποσειδῶν. V. ὁ Ποσειδεῶν. - σευ ψευδομένω Vatoken. - Dind. τῶ θαλάμω, est in
iuncto cum genitivis absolutis. V.
ad τψ λόγω, ἀς Λακεδαιμονίων νικηbέντων IV, 3, 14. Vertas:
te admodum de oeptum eas ostendit. Papius in lex. V. καταμηνυω eum h. l. confert Do Inoath. contr. Timocr. 60. Lys. Ontr. Agor. 49: ου κατεμήνυσε
τῶν ἀνδρῶν τουτων. Quod si probas et genitivos R κατεμάνυσε
pendere putas, ῶς μάλα σευ ψευδ. dieta sunt pro σευ ἀς μάλα ψευδ. ut Ages. I , 33: τους μεν ἐλευθε - ρίας δεομενους ώς πρὸς σύμμαχον αυτὸν παρεῖναι legitur pro προς αυτιν ώς σύμμαχον. ἐκ του θαλαμ ovi Unius cod.
acribam ἐκ τῶ θαλάμω, donec in
PrRBcedente versu scribitur ἐκείνου, non ἐκείνω, praesertim quun Dorienses genitivo in ου non minus quam in in exeunta utantur.
V. Alirens do iliat. dor. p. 22T. Praeterea non liquot cur s. l. logamus μητηρ, ἔφη, μῆνι, non ματηρ , ἐφα, μῆνι, quas formRs Halectus dorica postulat, set quomodo αν paucis verbis post κα et σε par o spatio post τυ serri pos- Rint. V. Ahrons. p. 130. 143. 253. 381. Leonius qui dom formas dOricas I, I, 23 ubi brevis opistolae Hippocratis ipsa verba tradu Xenophon. Idem statuendum videtur do paucis verbis, quibus Pasimachus IV, 4, 10 Argivos alloquitur. Sed illis locis omnia sunt dorica. Contra III, 4, 9 ubi altor-Schneid. Diud. pro σοι ψευδομένω.E, pro του θαλάμου. - C. N. AH. cantes inter so Agesilaus et Lysander indueuntur, omnia sunt Attica, sino dubio quia ad verbum
Θxpressum sermonem tradero Xenophon non potuit aut noluit. Idem putandum videtur de hae Agesilai et Leotychidis altercatione. Hoe saltein pro certo habendum est, aut attica aut dorica, non ambu ua dialecto loquentes illos fecisse Xenophontem. QuRre equidem persuasum habeo, ab ipso auctore in hae sectiono nihil dorico scriptum fuisse nisi quae ex ipso legis carmine recitantur
et Neptuni nomen o Ποτειδάν, qua forma Agesilaum eadem ratione utentem qua IV, 4, 10. Ages. V, b. Anab. VI, 6, 34. alios Laeones per formulam ναὶ τὼ σιώ, i. e. ναὶ τὼ θεώ, iurantes facit. Librarii deinceps, ut quisque dia locti doricae marias erist, Dun κα pro αν et Ποτειδάν pro ΠΟ- σειδῶν scripta vidissent, alias formas Laconicas invexemInt. Scriptor codicis E. qui e novissimis est, postremo του θαλάμου mutavit in τῶ θαλάμω. Alii quae invenerant dorica, et ab ipso ait olore et ab aliis orta, donuo in attica mutabant, ut Ποτειδὰν in
Ποσειδῶν, κα in καί et μάτηρ, ἔφα, μῶνι in μητηρ, ἔφη, μῆνα.
Sic demum intelligitur, quomodo
fieri potuerit, ut in eadem Sententia diversariam dialectorum sor-niae iuxta ponerentur.